(E bejegyzések 2010. március 9-én és 11-én születtek.)
1. BEVEZETÉS
„Magyar Katolikus Lexikon > K > korlátozott szuverenitás
korlátozott szuverenitás: félgyarmati állapot, az állam önállósága látszatának fönntartása a diplomácia nyelvén. - Rendszerint a katonailag megszállt orsz-ok mesterségesen kialakított állapota, mellyel a betolakodók a megszállás visszásságainak felelősségét hárították át magukról. ~ú volt Mo. 1944. III. 19-1991. VI. 19: a német, majd a szovjet csapatok ideiglenes állomásoztatása idején. A ~ú orsz-nak saját pénzneme, rendőrsége, hadserege, ogy-e, közigazg-a stb. lehet (ez a függetlenség látszatát keltheti), de bel- és külügyeinek meghatározó részét csak a megszállók jóváhagyásával intézheti, ill. el kell viselnie a megszállók önkényeskedéseit. 88
Kertész István: M. békeillúziók 1945-1947. Bp., 1995.”
(lexikon.katolikus.hu/K/korl%C3%A1tozott%20szuverenit%C3%A1s.html)
„AZ A BIZONYOS SZTÁLINVÁROSI ANEKDOTA
Részlet a Magyar Nemzetből:
Ez még az ötvenes évek elején történt, >>ab urbe condita<<” - a város alapítása után egy-két évvel. A hatalmas iramú építkezés sok zavaros, ellenséges, >>trónfosztott<< elemet is felszívott még akkor. Lejött egyszer Pestről látogatóba egy ismert tudós vagy művész - de író is lehetett, ki tudja ma már, s a Vasmű egyik tisztviselője kísérte. A betanult szöveget mondta neki, sablonos frázisokat, filiszteri lojalitással meg is tetézte: >>A magyar nép hatalmas ipari fellegvára lesz itt, acélba öntve a szocializmus…<< Egyszer csak elhallgatott, ismét eszébe jutott a vendég neve, kutatott az emlékezetében. (Nevezzük a vendéget Szabónak.) Szabó… Szabó…, csak nem a Szabó textilnagykereskedő úr fia tetszik lenni?… De igen, mondja a vendég. Erre kaján bizalmassággal a füléhez hajolt, és belesúgta: >>Nyavalya lesz itt, kérem, nem kohó…<<
Az író helyreigazításában:
Mihályfi Ernőnek,
a Magyar Nemzet főszerkesztőjének
Budapest
Kedves Barátom!
Nb. lapod pénteki számában egy velem kapcsolatos anekdotát elevenít föl a cikkíró. Nagy öröm ily kiválóan szerkesztett lap hasábjain megidéztetni, de még nagyobb lenne az örömöm, ha az idézet pontos lenne. Engedd meg, hogy ennek érdekében nb. lapodban az alábbi helyreigazítás közzétételét kérjem:
Ad 1. Nevem nem Szabó, hanem Örkény.
Ad 2. Néhai atyám nem textiles volt, hanem patikus.
Ad 3. Az illető nem nyavalyát mondott, hanem lófaszt. Pontosan ezt mondta: >>Lófasz lesz itt, nem acél!<< (Kiemelés tőlem, Ö. I.)
A szíves közlésért előre is köszönetet mond, és barátsággal ölel híved
Örkény István
Kelt Budapesten, 1960. jún. 11-én
És saját szavaival:
Velem történt meg egy híressé vált, mert kortörténeti anekdota. És épp Sztálinvárosban.
- Jöttem megnézni, főmérnök elvtárs, hol is lesz a nagyolvasztó. - Itt, író elvtárs, ahol most vagyunk. - De hát ez csupa gizgaz meg gyom. Mikor lesz ebből kohó? - Író elvtárs, szocialista rohammunkával augusztus huszadikán lesz csapolás. - Az ide két hónap, mérnök elvtárs, és még egy kapavágás sem történt. - Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem?
Örkénynek hívják az író elvtársat? - Igen. - A gyógyszerész fia? - Igen. - A Csillag patika tulajdonosáé? - Igen. - A méltóságos úré? - Igen. - Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél.”
(orkenyistvan.hu/erdekessegek)
„…ami a személy szintjén konformizmus, alamusziság és korrupció, az a közösség (a társadalom) szintjén tradíció és közösségi etika nélküli sodródás. És viszont. Ami a közösség (a társadalom) szintjén tradíció és közösségi etika nélküli sodródás, az a személy szintjén konformizmus, alamusziság és korrupció.”
(bbjnick.blog.hu/2008/07/03/ha_szeljegyzet_jelen_allapotainkhoz)
„Ennélfogva, Ferenc barátom, akár magunk, akár szülőnk, gyermekünk, barátunk vagy hazánk követ el jogtalanságot, a védekező szónoklás éppen semmi javunkra nincsen. Ellenkezőleg, csak egy hasznos dolog van: vádolni magunkat, azután rokonainkat s olyan barátunkat, ki jogtalanságot követett el. Nem rejtegetni kell a bűnt, hanem napvilágra hozni, hadd bűnhődjék az illető, s nyerje vissza egészségét, és kényszerítenünk kell magunkat és másokat, hogy ne gyáváskodjunk, hanem a szépre, a jóra törve, csukott szemmel és bátran odaálljunk, mint az orvos elé égetésre, metszésre s a fájdalommal ne törődjünk. Ha tehát hibánk verést érdemel, álljuk ki a verést; ha bilincset, veressük bilincsre magunkat; ha pénzbüntetést, fizessünk; ha száműzetést, vonuljunk el; ha halált, haljunk meg. Éspedig mindenki önmaga legyen a maga és rokonai vádlója, s arra használja a médiát, hogy rossz tetteinket napfényre derítve a legnagyobb rossztól, a jogtalanságtól is megszabaduljunk. Nos, Ferenc, mit szólsz hozzá?”
(magyarido.blog.hu/2009/01/20/a_horror_ideje)
2. Z. ADALÉKA
Emilt kaptam Z.-től. A levélben Z. – néhány személyes jellegű közlés mellett – „hozzászól” a Bevezetés a „Szuverenitás (a)vagy a függetlenítés”-hez c. blogbejegyzéshez is (Ehhez: magyarido.blog.hu/2010/03/09/bevezetes_a_szuverenitas_a_vagy_a_fuggetlenites_hez). Többek között ezt írja:
Láttam a blogotokon az utolsó, a függetlenítéses cikket. Sejtem miben sántikálsz. Eszembe jutott róla valami, amit a napokban olvastam:
A modern ember, akinek szellemi horizontja nem terjed túl a földi lét határain, a természetfölötti világot rendszerint csak amolyan deus ex machina-ként alkalmazza gondolkozásában akkor, mikor tudománya már csődöt mondott. A középkori ember azonban ezt a természetfölötti világot valóságnak, sőt az egyetlen valóságnak tekintette.
Az egész érzékelhető világ olyan, mint valami könyv, melyet Isten ujja írt — mondja HUGO DE ST. VICTORE. Benne az egyes teremtmények mintegy az Isten bölcsességének bizonyságául szolgáló jelképek Ha írástudatlan ember lapozza ezt a könyvet, benne csak a betűk alakját látja, értelmüket azonban nem tudja fölfogni. Ilyen tudatlan az, aki a látható teremtményekben csak a külső alakot figyeli, a belső lényeget pedig nem veszi észre. A bölcs éppen abban különbözik a balgától, hogy a látható dolgok mögött ki tudja fürkészni az isteni bölcsesség szándékát, elgondolását, s így eljut az igazság, a valóság (veritas!) felismeréséhez.
Egy példa annak megvilágítására, hogy mi az igazság, a valóság felismerése HUGO DE ST. VICTORE szerint: a galamb az egyház —mondja —, lábai a mártírok, akiket a kegyetlen emberek megsebesítettek; azért vörösek tehát az egyház lábai, mert a mártírok vérében jár, akik vérüket ontották Krisztusért. Az ezüstszínű tollazat az egyház szilárdsága, amely olyan erős, mint a tűzben megedzett ezüst. Szárnyainak felszíne égszínkék azért, mert a szemlélődő egyház lelke az ég külsejét utánozza. Szeme sáfrányszínű, az érett gyümölcs színe, mert az egyház érett megfontoltsággal tekint a bizonytalan jövőbe. Petrus Capuanus kertjének rózsái között sétálgatva nem a porzókat és a bibéket vizsgálja, de nem is illatukat élvezi. A vörös rózsákban a mártírokat látja, akiket megsebesítettek a pogányok és a szakadárok. A fehér rózsa Szűz Máriát juttatja eszébe. Legértékesebb azonban — mondja — a piros és a fehér rózsa: tövisből születik, zöld a szára, lombját mindenfelé kiterjeszti, fénye felüdít, szépsége gyönyörködtet. Ebben a rózsában a Megváltóra ismer.
Az ilyesfajta példák felsorolását folytathatnók egészen a végtelenségig, bizonyságául annak, hogy a középkori gondolkodás számára e világ nem valóság, de nem is látszat, hanem szimbólum, jelkép: illusztrációs eszköze az egyetlen, a természetfölötti valóságnak.
Z. (az emilhez csatolt) képén – gyaníthatóan – Szentviktori Hugó (HUGO DE ST. VICTORE) és szerzetestársai és/vagy tanítványai láthatók. Az Z. által idézett szöveg pedig, mint rövid guglizás után sikerült kiderítenem, Gouth Kálmán egy tanulmányából származik (a tanulmány a MEK-oldalain is megtalálható-olvasható-letölthető: www.mek.oszk.hu/08000/08032/index.phtml).
Válaszoltam Z. emiljére: Kértem, ne feledje a témával kapcsolatos gondolatait, mert, ha legközelebb találkozunk, érdemes volna részletekbemenően is megbeszélnünk. Emilem fejlécébe tárgymegjelölésként ezt írtam: függetlenítés.
(A bejegyzések) Innét magyarido.blog.hu/2010/03/09/bevezetes_a_szuverenitas_a_vagy_a_fuggetlenites_hez és innét magyarido.blog.hu/2010/03/11/z_adaleka_a_bevezetes_a_szuverenitas_a_vagy_a_fuggetlenites_hez
