Olvasom: „(...) Csak kém- és terrorgyanús emberekről jelentettem a rendszerváltás előtt – mondta Tasnádi László, a Belügyminisztérium (BM) rendészeti államtitkára pénteki budapesti sajtótájékoztatóján, ahol kijelentette: semmilyen feladata nem volt Nagy Imre 1989-es újratemetésével kapcsolatban. »Nem mondok le, mert nincs miért« – közölte a néhány napja kinevezett államtitkár, akiről a HVG azt írta, hogy a BM III-as főcsoportfőnökségébe tagozódó III/II-2 alosztályon tevékenykedett századosként. A rendészeti államtitkár újságírók előtt jelezte, egész életpályája nyilvános, amelyet egyébként a sajtótájékoztatón be is mutatott, és kérdésre elmondta, az Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter előtt is ismert. Kifejtette, hogy az említett III/II-2 alosztályon kém-, majd terrorelhárítással foglalkozott, amely a rendszerváltás idején beolvadt az újjáalakuló Nemzetbiztonsági Hivatalba, ahol a terrorelhárítási igazgatóságon dolgozott. Később a hírszerzésre került, ahol a terrorfelderítő osztályon végzett munkát – ismertette. »Tehát kijelentem, hogy senkiről nem jelentettem semmit. Én a kém- és terrorgyanús személyekről jelentettem az akkori vezetésnek« – közölte Tasnádi László. (...)" (mandiner.hu/cikk/20140620_tasnadi_nem_mondok_le_mert_nincs_miert)
És az első, ami (erről) eszembe jut:
Pilinszky János:
Infinitívusz
Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.
