1 jegyzet
...Alföldi csinált egy vacak, elk*rt rendezést. A sz*r pedig, akárhogy idealizáljuk, sz*r. Alföldi István, a királya nem deheroizáló, nem sértő, nem nemzetgyalázó, hanem, egyszerűen, egy, a darab jellegzetességeit, műfaji sajátosságait figyelembe nem vévő, elb*szott rendezés. Ennyi...
(...)
...Az István, a király egy rockopera. Se több, se kevesebb. Nem sok értelmezgetnivaló van benne, ellenben rendesen kell szólnia, az előadóknak nagyon el kell tudniuk énekelni és a dalokat és a „történetet” jól alátámasztó, látványos, lendületes, koherens színpadi jelenlétet kell a rendezésnek biztosítania. Az 1984-es királydombi előadás és az az alapján készült film ezt hozta, ezért (is) volt remek (és ezért lett „kult”)*, míg az Alföldi-féle nem tudta ezt és ezért lett totális bukta. (Ezek a jelenlegi viták csak Alföldi sikertelenségét (az az, hogy nem bírt el a feladattal) hivatottak elleplezni.)
Ami pedig az „újraértelmezést” illeti: valamikor a hetvenes évek közepén Cseh Tamás és Másik János (Bereményivel) írtak és hosszú ideig játszottak (ha jól emlékszem a 24. színházban) Egy levél nővéremnek c. műsort (ennek egyes részleteiből készült 1977-ban a Levél nővéremnek c. nagylemez). A kilencvenes évek elején szóba került a műsor felújítása, erre Bereményi azt mondta: minek újítanánk fel, amikor írhatunk is egy újat?! És ez történt! Ebből lett a Levél nővéremnek 2. műsor és album.
Ha Szörényi és Bródy valóban újra akarta volna értelmezni az István, a királyt, akkor elővették volna, átszerkesztették, átírták volna vagy akár írhattak volna egy újat is...
(...)
...nekem tetszik az a fajta színház, amit Alföldi itt, az István, a királyban megpróbál megvalósítani:-) Csakhogy az István, a király nem egy Purcell vagy Handel opera, azokban van annyi, hogy egy ilyen típusú rendezést (is) elbírjon --- az István, a király nem ilyen...**
(...)
...Egy művész bármit megtehet (és annak az ellenkezőjét is), csak nem kell magaalávizelnie a sértődöttségtől, ha azt a közönség többsége nagyon határozottan és nagyon karakteresen elutasítja...
(...)
...Ha az egyik történelmi eseményt relativizálhatjuk és (egyébként is) a művészi szabadság korlátlan, akkor a másik történelmi eseményt miért ne relativizálhatnánk és annak vonatkozásában a művészi szabadság miért ne lehetne korlátlan?
Annyi erővel, amennyivel Alföldi elkészítette a maga államalapítás vízióját, bárki más is elkészíthetné pld. a maga holokauszt vízióját... Nem volna muszáj szeretni vagy egyetérteni azzal --- de a művészi szabadság, az művészi szabadság!...
(...)
...No, tegnap megkaptam dvd-n az Alföldi-féle István, a király-előadás felvételét. Rászántam egy kis időt, hogy figyelmesen végignézzem, többször megállítottam, visszapörgettem, voltak jelenetek, amiket többször is megnéztem.
S, akárhányszor is nézem, úgy van az, bizony, ahogy korábban is írtam: az Alföldi-féle István, a király a rockopera totális félreértése (vagy tudatos félreértelmezése). Ez a zene nem arról szól és nem tud annyit, amit és amennyit Alföldi rá akar pakolni, így a zene és a cselekmény nem szervesül, hanem (szinte végig) zavarják egymást. Valószínűleg ezért van, hogy a darab ritmustalan, sőt, többször szétesik. És akkor még a tartalmi kérdésekről nem is beszéltünk...
*...Remekműként emlegetni Koltay 1984-es István, a király-filmjét kamaszos túlzás. Az azonban minden túlzás nélkül elmondható róla, hogy egy remek film, elsőrangúan teljesíti feladatát, egy szabadtéri rockopera előadásának mozgóképre adaptálását. S ezért ma ugyanolyan friss és izgalmas, mint harminc éve volt és harminc év múlva is (szinte bizonyos), hogy ugyanígy fog hatni. Míg az Alföldi-féle előadásra már egy fél év múlva senki sem fog emlékezni (aki pedig igen, az is igyekszik majd mihamarább elfelejteni, hogy ne érezze a bukás ízét), ez a mostani nagy kofalárma semmi mást nem szolgál, mint a csúfos szakmai és közönségbukta elleplezését...
**...A mostani feldolgozásban az a zavaró, hogy rossz. Méghozzá azért, mert többet akar rápakolni a darabra, mint amit az elbír (és rendesen meg is rogyik és el is hajlik alatta). Már írtam valahol, hogyha pld. egy barokk operáról volna szó, akkor ez simán működne (azokban a művekben bőven van annyi, hogy kortárs színházi „szcenárióba” helyezzék és csavargassák össze-vissza --- elég sok ilyen jellegű előadás létezik, nemegy izgalmas, remek előadás), no, de egy „rockoperával” ezt nem lehet megcsinálni!...
(Innét: mandiner.blog.hu/2013/09/02/racsok_meg_egyszer_az_uj_istvan_a_kiralyrol?fullcommentlist=1#comments)
