„Miért kell irtózni a pokol gondolatától? Senkinek sem kötelező odajutnia. Akik odakerülnek, saját döntésükből, Isten akarata ellenére jutnak oda. Csak úgy lehet eljutni a pokolba, hogy az ember visszautasítja és elveti a gondviselés és a kegyelem minden eszközét. Saját akaratuk juttatja oda őket, nem Istené. (...) A pokolról szóló beszéd valóban megrázott – de nem a szenvedélyből és önszeretetből fakadó, izgatott és indulatos megrendülés támadt bennem, hanem valami csöndes bánat és türelmes fájdalom. Elgondoltam, milyen óriási és iszonyatos szenvedést érdemelnék, s láttam, hogy jelen körülményeim között már csaknem belé zuhantam. Ugyanakkor a büntetés nagysága segített megértenem azt, hogy milyen nagy rossz a bűn.” (Thomas Merton)
Thomas Merton (1915-1968) trappista szerzetes-pap, költő, író, a XX. századi amerikai katolikus irodalom legnagyobb hatású alakja. Új-zélandi–amerikai festőművész-házaspár gyermekeként született Franciaországban. Kisgyermekként édesanyját, kamaszként édesapját is elveszítette; gyermek- és kamaszkora részben apjával a „világban bolyongva”, részben amerikai nagyszülei családjában, részben francia és angol bentlakásos iskolákban telt. Egyetemi tanulmányait az angliai Cambridge-ben és az amerikai Columbia Egyetemen folytatta: angol irodalomból doktorált, írónak, művészet- és irodalomtörténésznek készült. 1938-ban (az apja révén anglikán vallású Merton) római katolikus hitre tért, 1941-ben pedig belépett a trappista szerzetesrendbe. Elvonultságában a katolikus misztika és lelkiségi irodalom több jelentős (korszakos hatású) művét alkotta meg; versei az amerikai költészet első vonalába emelték; társadalmi kérdésekről (a vallásközi párbeszédről, a hidegháborús konfliktusról, a szociális kérdésről, a polgárjogi mozgalmakról stb.) szóló írásai pedig nemcsak a katolikus, de az egész korabeli amerikai (értelmiségi) közgondolkodásra is befolyást gyakoroltak. Ötvenhárom évesen egy baleset (egy áramütés) következtében hunyt el.
Ismertebb művei: Hétlépcsős hegy; Senki sem sziget; Jónás jele; A szemlélődés magvai; Az élő kenyér; Élet és életszentség; A zen és az éhes madarak ...
A Hétlépcsős hegyet 1948-as megjelenése óta legalább tizenöt nyelvre fordították le, népszerűsége máig töretlen és nem csak a katolikus olvasók körében. Merton remek „mesélő”, bármiről ír, lebilincselően teszi. Önéletírása egyszerre élet- és korrajz, kritika és vallomás, kaland és (spirituális) fejlődéstörténet; hangja őszinte, időnként finoman ironikus, stílusa szellemes, színes, ugyanakkor szemléletét pontosság, mélység és méltányosság jellemzi. A legkevesebb, amit Merton, életének első huszonhét évét (a születésétől a rendbevonulásáig eltelt időszakot) bemutató könyvéről elmondhatunk: hiteles és tanulságos. Elsőrangú „kalauz" lehet mind a hívők, mind az istenkeresők, mind a hitetlenek számára önmaguk és egymás jobb megismeréséhez és a hit és a hívő élet mibenlétének (mélyebb) megértéséhez.
Merton misztikus, szemlélődő-imádságos életet élő szerzetes volt, de (s valószínűleg épp ezért) a modernitásban rejlő belső ellentmondásokat és feszültségeket (és ezek megnyilvánulási formáit, valamint jeleit, nyomait az emberi személy(iség)en) hozzá hasonló élességgel kevesen látták meg és írták le. Közel ötven évvel halála után művei napról-napra egyre aktuálisabbak (és, megkockáztatom, egyre közérthetőbbek).
Thomas Merton és a dalai láma
***
Thomas Mertonról a bbjnick.blog.hu-n: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=thomas+merton&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s
(A bejegyzés) Innét: elokonyvek.blog.hu/2013/08/02/hetlepcsos_hegy_thomas_merton_oneletirasa
