(E bejegyzések 2012 januárjában, februárjában és márciusában születtek.)
1.
„Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.
S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”
(epa.oszk.hu/00000/00022/00122/03942.htm)
Olvasom:
„Dr. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke részére
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az elmúlt napokban megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a környezetügy hatósági rendszerében jelentős leépítések kezdődtek, és hogy a vidékfejlesztési tárca számos kiemelkedő szakembert bocsátott el, különösen sújtva a környezetügyi és vidékfejlesztési területeket.
Feltehetően ez is közrejátszott abban, hogy a minisztérium parlamenti államtitkára, Ángyán József benyújtotta a lemondását.
Az idén januárban hatályba lépett Alaptörvény büszkén vállalja, hogy „.. a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” Emellett kimondja, hogy „a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
A Darányi Ignác Terv bemutatásán az elmúlt napokban Ön azt nyilatkozta, hogy az országok biztonsága a jövőben egyre inkább az élelmezési és élelmiszer-biztonságtól, az ivóvíz- és energiaellátás biztonságától és a környezetbiztonságtól függ, és attól, ki birtokolja, ki alakítja mindezt. Az Alaptörvény szövege és a kormány nyilatkozatai a környezetbiztonság és a vidéki emberek védelmében csak írott malaszt marad, amennyiben a védelmet nem testesíti meg egy erős állami intézményrendszer és hatásos jogi szabályozás.
A fent említett elbocsátások ellehetetlenítik a magyar államnak a környezetvédelem, a természeti erőforrások megőrzése és a vidékfejlesztés érdekében végzett munkáját. A magyar kormánynak továbbra sem szabad követnie azon neoliberális indíttatású politikákat, amelyek szerint a gazdasági fejlődés útjában a környezetvédelem, a természeti erőforrások megóvása és a családi gazdaságokat előnyben részesítő vidékfejlesztés áll. Ezzel szemben sürgősen el kell fogadnia és maradéktalanul végre kell hajtania a Nemzeti Vidékstratégiát abban a szellemben, amelyben a társadalmi vitára bocsátott tervezet íródott.
Mindezek tükrében tisztelettel kérjük, hogy a kormány állítsa le a szakemberek elbocsátását, erősítse meg a környezetügy és a vidékfejlesztés intézményeit, továbbá erősítse meg pozíciójukban azokat a vezetőket, akik a fenntarthatóság elvei szerinti vidékfejlesztést hitelesen tudják képviselni, mint Ángyán József államtitkár.
Tisztelettel
Biokultúra Szövetség, CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Csermely Környezetvédelmi Egyesület, Greenpeace, Magyarország Hidra Természetvédelmi és Ifjúsági Egyesület, Holocén Természetvédelmi Egyesület, Ifjú Botanikusok Baráti Köre, KÖRLÁNC Szegedi Munkacsoport, Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata, Levegő Munkacsoport, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyar Természetvédők Szövetsége, Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Pécsi Zöld Kör, Reflex Környezetvédő Egyesület, Serpentes Alapítvány, Védegylet, WWF, Magyarország Zöld Kapcsolat Egyesület.”
Olvasom:
„Élőlánc a vidék békéjéért
Megdöbbenéssel értesültünk Ángyán József lemondásáról. Az Élőlánc Magyarországért álláspontja, hogy a vidék békéjét nem Ángyán József távozása biztosítja hanem az, ha a Kormány következetesen végrehajtja azt a politikát, amit megalakulásakor meghirdetett, s amellyel megnyerték a választásokat.
A Kormány és a FIDESZ / KDNP frakció működése csak akkor maradhat hiteles, ha
– a Nemzeti Vidékstratégiát haladéktalanul törvényerőre emelik,
– Ángyán Józsefet megtartják és megerősítik pozíciójában,
– biztosítják számára a megfelelő szakemberállományt és finanszírozást a Darányi Ignác Terv sürgős és teljes körű végrehajtásához!
A vidék békéjét csak az biztosíthatja, ha az emberek megélhetést találnak a falvakban, ha a fiataloknak nem kell elhagyni szülőhelyüket azért, mert nincs számukra munkalehetőség! Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy a vidék erőforrásaiból, a földből és a földhöz kapcsolódó EU-s forrásokból származó jövedelem a helyi családokat, helyi közösségeket gazdagítsa. Az ehhez szükséges intézkedések nem csak hogy nem veszélyeztetik a vidék békéjét, hanem egyedüli zálogai annak!
Azok, akik mást állítanak, nem álltak ki a nyilvánosság elé a Nemzeti Vidékstratégia vitájában, most azonban - a nyilvánosság megkerülésével, kapcsolati hálójukon keresztül - akcióba léptek ellene a számukra szokásos úton. Ezeknek a múltból itt maradt, és az új politikai erőkkel kiegészült érdekszövetségeknek az aknamunkája akadályozza a valódi rendszerváltást Magyarországon.
Az Élőlánc Magyarországért ezért követeli, hogy álljon ki a nyilvánosság elé az, aki a vidék békéjét Ángyán József és munkatársai eltávolításával akarja megteremteni, aki azt állítja, hogy a vidék békéje azon múlik, hogy a családi gazdaságokkal, az életvitelszerűen helyben élő, falusi emberekkel szemben továbbra is a tőkeerős nagyvállalatok profitáljanak a földből és a vidéknek szánt Európai Uniós támogatásokból!
Követeljük továbbá, hogy a kormányzat számolja fel azokat a háttérben működő hálózatokat, amelyek egyebek mellett most a vidékfejlesztési stratégia megvalósítását igyekeznek zátonyra futtatni, és teremtse meg a feltételeket Ángyán József államtitkár munkája folytatásához!
2012. január 20.
Az Élőlánc Magyarországért Elnöksége”
Olvasom:
„Dr. Orbán Viktor Magyarország Miniszterelnöke részére
Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Magyarország olyan szervezeteinek képviselőiként fordulunk Önhöz, akik a rendszerváltás óta folyamatosan, önös érdekeinket soha nem nézve mindig nemzetünk felemelkedéséért, és a magyar vidékért tettünk, éltünk. Szívünk minden rezdülésével Ön mellett állunk, amikor a magyar nép élén és érdekében élet-halál harcát vívja a nemzetközi pénzvilág erői ellen, és ráadásul ezt úgy teszi, hogy ezért is büszkék lehetünk magyarságunkra.
Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen, a nemzet jó erőinek össze kell fognia, amely csak a bizalom erős talaján, hiteles emberek köré épülve lehet hatékony. Az ilyen emberek egyike a nép fiai előtt Ángyán József professzor úr, akinek egész élete a vidék felemeléséről szól, az egyetemi oktatástól a nagydoktori disszertációig, a Gazdák terén mondott vérpezsdítő szónoklatokon és a 2010-es választási kampány számtalan gyűlésén át, amelyek a kitartásra buzdítást és a bizakodást vitték a gazdáknak.
Örömünkre szolgál, hogy útra indította a Kormány a Darányi Ignác tervet, amelynek végrehajtása teremti meg az egyetlen esélyt a családi gazdaságokkal benépesített vidéki Magyarországra; sikertelensége a haldokló vidék halálát vetíti elő. Minden terv annyit ér, amennyi abból megvalósul. Ezért kérjük Önt, hogy tartsa meg pozíciójában, sőt erősítse meg Dr. Ángyán József államtitkár urat, és az általa képviselt irányvonalat, amelyet az Ön biztató szavára, időt, energiát és szellemi tőkét nem kímélve képviselt magas tisztségében.
Főként a szoclib, és általában nagyüzemi érdekkör most nyertesnek érzi magát, örömünnepet ül Ángyán József kiiktatásán; ez kiolvasható sajtóik első közléseiből!
Meggyőződésünk, hogy ahol Ön dönt, ott a harc nem dőlhet el a rossz javára!
Ezért kérjük Öntől javaslatunk elfogadását!
Budapest, 2012. január 19.
Kérjük, hogy az egyetértők aláírásukat (a képviselt szervezet nevét és az aláíró beosztását is megjelölve) a fenyo.t@m-kabel.hu e-levél címre küldjék! Vagy itt: http://www.peticiok.com/dr_angyan_jozsef
Dr. Roszík Péter, a Győr- Moson- Sopron Megyei Agrárkamara elnöke
Fenyőházi Tibor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Magosz elnöke, országos alelnöke”
Forrás: greenfo.hu/hirek/2012/01/21/ujabb-kiallasoangyan-mellett
2.
„(...) Van nekem egy unokabátyám, aki több mint száz holdon gazdálkodik. Mint fiatal gazda vett egy traktort, azt megette tíz év alatt a rozsda, de az ára itt maradt, s a száz holdja azóta csak az adóval és az adóssággal küzd, elég eredménytelenül. De van a ház körül három-négy hold kertféléje — gyermekesztendeim paradicsoma —, a padlásról is jut egy-két kosár szem; a majorsággal bíbelődő feleség jó keze alatt ez a három-négy hold kert és néhány véka kukorica tartja el már évek óta az egész családot; ez ad csirkét, tököt, körtét az asztalra, ebből nő ki az a negyven-ötven pulyka, amit az asszonyka karácsonytájt ruhára cserél be, ezzel törlesztik a nagyobbik kislány taníttatását (zsírral, oldalassal és néhány pengővel) a szekszárdi nagymamánál, míg a határ búzatáblái, kukoricásai a közterhekkel küzdenek, ez a kis háztájék melengeti a szorongatott családban az életet. Mi akarok ezzel a példával mondani? Azt, hogy a kertészkedő, majorságtartó gazdálkodásnak nagyobb az autarkiája, mint a szemes termelésnek. Ha csak száz hold búzám van, mindenem a piacra fut, és mindenem a piacon veszem; egy kertésztelepnek a termelés jóval kisebb hányadát kell cserére kidobnia. De a szövetkezet maga újabb autarkiás kör a kertésztelepek körül; az ács és az orvos segít megenni az »epret és karfiolt«, s munkájának talán csak a feléért vagy negyedéért kíván olyan értéket, amely a szövetkezeten belül nem vásárolható meg. Egy jól megszervezett minőségszövetkezet szükségleteinek jóval kisebb részével nyúlik ki a világba, mint egy egynemű gabonatermő nagybirtok, amit többek között az is bizonyít, hogy az önellátás fokozására a nagybirtok is apró minőségbirtokokat teremt a konvenciós cselédföldeken. De minél nagyobb egy ország gazdasági sejtjeinek autarkiája, annál kisebb a piaci összeomlások veszélye és lehetősége. Ha csak a ruhámat veszem idegenből, katasztrófa esetén a tavalyi ruhámat hordom. Ha a kenyeremet, húsomat, tüzelőmet, téglámat, akkor éhezem, lekopok, fagyoskodom. (...)”
A szövegrészlet forrása: Németh László: A reform (1935). In: Németh László: Sorskérdések. Magvető Kk. — Szépirodalmi Kk., Bp., 1989., 224.-225. p.
3.
„Kedves Barátaim!
Mindenek előtt engedjétek meg, hogy - megkésve bár, de - hálás szívvel ezúton mondjak köszönetet azért a sajtónyilatkozatért, amellyel felajánlott lemondásomat követően nyilvánosan kiálltatok mellettem és a Nemzeti Vidékstratégia irányvonala mellett. Ez a kiállás és egyenes beszéd segíthet csupán a viszonyaink megváltoztatásában. Ez adott nekem is erőt e számomra nehéz időszakban, és ad erőt a folytatásra is. Ennek önmagáért való értékéből mit sem von le a folyamat ma látszó végeredménye.
A felém irányuló - meg nem szolgált, ki nem érdemelt - szeretet egyúttal rámutat a felelősségemre és arra is, hogy döntésemet illetően magyarázattal tartozom mindazoknak, akik bíznak bennem és számítanak rám. A találgatások, csúsztatások, időnként rosszindulatú indoklások helyett jobb, ha magam adom magyarázatát elhatározásomnak.
Ami a lemondásom felajánlását és annak elfogadását illeti, azt kell mondanom, hogy jó lelkiismerettel nem tehettem mást, Miniszterelnök Úr pedig sajnos nem adott lehetőséget a számomra egyre növekvő lelki válságot okozó problémák és a hónapok óta érlelődő végső döntésem okainak személyes megbeszélésére. Ez utóbbit - nem kis szomorúsággal bár, de természetesen - tudomásul vettem, ám ettől világlátásom, a magyarság és a magyar vidék, a helyi gazdaság, a helyi közösségek és családok iránti elkötelezettségem mit sem változott.
Anélkül, hogy lemondásom felajánlását itt részletesen indokolnám, kérem engedjétek meg, hogy az alapvető okokról és körülményekről az alábbiakban tájékoztassalak Benneteket.
Azzal a programmal szemben, amelyet a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmaztunk, amelyet a társadalom túlnyomó többsége - a fórumainkon, az elmúlt nyolc hónap széleskörű társadalmi vitái során megtapasztaltak szerint - teljes mértékben támogat, és amelynek végrehajtására szegődtem, nos ezzel a programmal szemben mohó, zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, hogy ne mondjam »maffiacsaládok«, spekuláns nagytőkés »oligarchák« és a volt TSz-eket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos »zöldbárók« koalíciója jött létre.
Ez az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt »maffiahálózat« mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk.
Elérte hát ezen érdekcsoport, hogy - amint mondani szokták - elfogyott körülöttem a levegő, ellehetetlenült a közös vidékstratégiánk megvalósítása, elkezdődött annak gyökeres átalakítása, adott gazdasági érdekcsoportok üzleti tervévé züllesztése, és megindult az állami földterületeknek a meghirdetett birtokpolitikai irányelvekkel gyakorta össze nem egyeztethető bérbe adása .
Ezzel a körrel és az általa kikényszerített irányváltással - amely meggyőződésem szerint Dél-Amerikába vezet - jó lelkiismerettel közösséget vállalni nem tudok és nem is akarok! Maradásommal a bennem bízó emberekben nem tarthattam fenn tovább azt a tévképzetet, hogy a közösen meghatározott irányba rendben mennek a vidékfejlesztés ügyei. Én nem csaphatom be az embereket! Soha sem tettem, és ezután sem fogom senki kedvéért sem megtenni! Jeleznem kellett hát a fenti helyzetet és irányváltást, és erre nem maradt más eszközöm, mint lemondásom felajánlása.
A fent leírtak után úgy gondolom, nem kell külön indokolnom, hogy mélységesen egyetértek Miniszterelnök Úrnak az utóbbi hetekben több fórumon elmondott azon tételmondatával, hogy »a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai döntéshozataltól!« Örömmel és bizakodással ám egyúttal türelmetlen várakozással is tölt el, hogy e mondat tanusága szerint Miniszterelnök Úr is látja a problémát. Éppen ezért ehhez a megítélésem szerint igen fontos tételmondathoz magam csupán két kisebb, szerény megjegyzést tennék.
Egyrészt a nevezett kör egy részét én nem számítom a szó igazi értelmében vett »elithez« tartozók közé, sokkal inkább az elmúlt zavaros évtizedeink gátlástalan, mohó, másokon átgázoló, zsákmányszerző haszonélvezőinek tartom őket.
Másrészt ahhoz, hogy távol tudjuk e kört tartani a döntéshozataltól, ahhoz előbb el kell őket onnan távolítani, hogy a közpénzek és a nemzet közös vagyona valóban a közjót szolgálhassa. Arról nekem sajnos nincsenek információim, hogy mikor és milyen eszközökkel kezdődik el e körök eltávolítása a hatalomból, de türelmetlenül várom ennek bekövetkeztét. Meggyőződésem ugyanis, hogy erkölcsi megújulás nélkül nincs felemelkedés a magyarság számára!
Ahogy látom nem lesz egyszerű a folyamat, de e valódi rendszerváltó, nyíltszini küzdelemben magam is szivesen részt veszek, erre készen állok! Abban a Korten által megfogalmazott »modern kétpártiságban«, amelyben az egyik oldalon a spekuláns multinacionális nagytőke és helyi rezidenseinek érdekei, a másik oldalon pedig az emberek, a helyi közösségek érdekei és értékei állnak, én ez utóbbiak pártján állok és ott is maradok! Meg vagyok győződve arról, hogy az emberek is ezt várják tőlünk, és a két oldal birkózásában velünk vannak. Velük, az emberekkel és nem az oligarchákkal kell szövetséget kötnünk! Ezzel a belső összefogással leszünk kifelé is erősek!
Addig azonban, amíg mindez - rossz előérzeteim szerint komoly megrázkódtatások és katartikus kijózanodások után bár, de törvényszerűen - bekövetkezik, addig is Sík Sándor és Teréz Anya tanácsait követve igyekszem »tenni a jót ott, ahol lehet, úgy, ahogy lehet. Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e, vagy nem, hogy mások látják-e, vagy nem, hogy lesz-e sikere, vagy nem.« A lemondásom kapcsán kialakult - állásfoglalásra késztető, éles - helyzetben, a számomra is meglepő és megindító, felém irányuló - meg nem szolgált - szeretet láttán úgy érzem, hogy sokan gondolkodunk ugyanígy, és ez ad számomra hitet, reménységet a világunk változtathatóságában. E cselekvés terepeit ma számomra ismét az Egyetem, az Országgyűlés és a civil nyilvánosság fórumai jelentik.
Kedves Barátaim!
Kérlek Benneteket, hogy a fentiekről az általam igen nagyra becsült szervezetetek tagságát és civil szerveződéseitek minden résztvevőjét is tájékoztassátok, és nekik is adjátok át hálás köszönetemet, szeretetteljes, baráti üdvözletemet.
Remélem lesz még alkalmunk közösen tenni hazánk, nemzetünk, a magyarság és annak vidéki közösségei megmaradásáért, felemelkedéséért.
Erőt adó állásfoglalásotokat, kiállásotokat ismételten hálásan megköszönve, »a világ fölött őrködő Rendben« és összefogásunk erejében változatlanul bízva őszinte tisztelettel és baráti szeretettel üdvözöllek Benneteket:
Ángyán József”
3+1.
Olvasom: „(...) Államtitkári szolgálati helyedről történő figyelemfelkeltő távozásod talán a kormányt is emlékeztetni fogja a gazdákkal kötött megállapodására. Mindez nem rontaná a közép- és nagybirtokok versenyhelyzetét, hiszen a hazai termőföldek mindössze 1, azaz egy százalékáról van szó.
(...)
Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben. Tudnod kell, hogy számunkra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend, az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A Jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. A terhek és lehetőségek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazandó.
Azt üzented, hogy csak a kiállás és az egyenes beszéd segíthet viszonyaink megváltoztatásában, és továbbra is bízol a világ fölött őrködő Rendben. Tudnod kell, hogy számunkra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend, az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A Jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. A terhek és lehetőségek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazandó.
(...)
Bencsik János
Bogár László
Jelenczki István
Molnár Oszkár
Papp Lajos
Szabó Gyula
Tóth Zoltán József”
Bencsik János
Bogár László
Jelenczki István
Molnár Oszkár
Papp Lajos
Szabó Gyula
Tóth Zoltán József”
(A bejegyzések) Innét: magyarido.blog.hu/tags/%C3%A1ngy%C3%A1n_j%C3%B3zsef
