2008. szeptember 15-én írtam: ...Egy napban huszonnégy óra van, egy hétben százhatvannyolc óra, a magyar közszolgálati televízió m1 csatornája hellyelközel napi húsz, míg az m2 huszonnégy órában sugároz: tehát hetente több, mint háromszáz órán keresztül. Ebből a több, mint háromszáz órányi műsoridőből a közszolgálati magyar televízió, ezen a héten, kevesebb, mint tíz órányi műsoridőt szán a klasszikus játékfilmekre. (Ugyanakkor naponta minimum tíz órán át nyomja a bárgyúbbnál-bárgyúbb, igénytelenebbnél igénytelenebb tévésorozatokat.) Ebből a heti kábé tíz órából legalább hét későesti, illetve éjszakai időpontra esik (Kuroszava Álmokja, egy korai Hitchcock és – mert elfogult és nagyon, már-már erőn felül is nagyvonalú vagyok, hát „klasszikus játékfilmnek” tekintem a Fakó lovast – egy Clint Eastwood-opusz későeste, éjszaka kerül bemutatásra). Ami pedig emberileg számbavehető időpontban látható az az Egri csillagok (by Várkonyi Zoltán) és egy negyvenöt előtt készült „csoda” (Egy bolond százat csinál). Vizuális kultúra, mozgóképes műveltség, közszolgálatiság, Magyarország, 2008. Ui.: B*z'ki! Ha legközelebb tévétostromolni indultok, szóljatok nekem is!... (csupaszfilmesteszta.blog.hu/2008/09/15/egy_kozszolgalati_televizio_meggyilkolasa_1)
Tegnap este bekapcsoltam a tévét: vasárnap este a magyar közszolgálati televízió főadóján A 13-as című filmet vetítették (www.imdb.com/title/tt0798817/). Több, mint negyven éve televíziózom (ú. é. nézek tévét), a mozgókép, a média az egyik szakmám; meglepetés engem már nemigen érhet e téren --- legalábbis, gondoltam tegnap estig! Először azt hittem tévedek, nem jól azonosítottam be a csatorna logóját a képernyő balfelső sarkában. De nem tévedtem: a magyar közszolgálati televízió főadójára kapcsoltam. Majd abban reménykedtem, hogy --- bár filmek esetében nem szoktam (amit már valaha láttam, néhány képkocka alapján nagy biztonsággal felismerem), most mégis --- tévedek: nem azt a filmet látom, amit látni vélek. De nem: a zinternetes „műsorújság” tanúsága szerint is, ez a film, az a film volt.
Amikor 2008-ban a fentebb idézett sorokat írtam, valóban azt gondoltam, közszolgálati tévé diszfunkcionálisabb, „döglöttebb”, mint a mi akkori köztévénk (volt), nem lehet. S mivel nem lehet, így, ha változás történik a tévé házatáján, attól csak javulhat a helyzet. Tévedtem! Nem kicsit, nagyon.
Az elmúlt három évben a köztévé (exponenciálisan) gyorsuló tempóban veszítette el minden közszolgálati jelleg(zetesség)ét: a szakmaiságot (a hírszerkesztési-, a vizuális esztétikai, közművelődési és közszolgálati tudást) felváltotta a (dilettáns) menedzserszemlélet, a műhelymunkát (s speciális műhelyek nélkül nincs közszolgálat) az „optimalizált” (dilettáns módon optimalizált) munkaerő-gazdálkodás, a legnagyobb csapás azonban esztétikai vonalon érte a köztévézést (ilyen következetesen és tévedhetetlenül rossz, fals ízlés, ami a közmédia gyakorlatilag minden aspektusát jellemzi, nem létezik, ez csak valamiféle elcs*szett kommunikációs és/vagy marketingpszichológiai koncepció terméke lehet). S ezen negatív tendenciák (természetük szerint) fájdalmasan manifesztálódnak (is) a műsorszerkezetben is: a közéleti vita teljesen eltűnt, helyét a hírműsorok vették át, a szolgáltató műsorok helyét a kvázi információs vagy pusztán szórakoztató műsorok, a köztévé közművelődési funkciót ma már egyáltalán nem lát el (az a kisszámú, ilyen jellegű műsor, ami még létezik, rossz minőségű és/vagy „nézhetetlen időpontban” sugározzák), ami pedig a (játék)filmműsort illeti... (nem egyszerűen arról vagy szó, hogy csak kommersz filmek kerülnek képernyőre, de --- megmagyarázhatatlan módon ---, azok közül is csak a maguk műfajában hibásak --- magyarán: vacakok).
A tegnapi este azonban (ú. é. aztán) megadta a kegyelemdöfést a több, mint ötven éves magyar közszolgálat televíziózásnak! A 13-as című (vagy egy ahhoz hasonlatos tematikájú, látásmódú és minőségű) film közszolgálati tévében történő bemutatása (de ilyet, természetesen, sehol nem tesznek, csak nálunk) olyan komoly szakmai hiba, hogy bárhol a világon hatalmas felháborodást váltana ki és nagyon komoly következményei volnának. Csak nálunk nem.
Vizuális kultúra, mozgóképes műveltség, közszolgálatiság, Magyarország, 2013, a keresztény-nemzeti kormányzás harmadik évében.
