1 jegyzet
...A szabadság értelmezhetetlen, megélhetetlen a szabadsághiány megélése nélkül. A Nyugat, amikor abszolutizálta a szabadságot, akkor (hogy tudatosan vagy sem, az nagyjából mindegy) utat nyitott az emberiség számára lehető legsötétebb jövő, a szabadság zsarnoksága felé.
(...)
Mi az ember számára a szabadság, ha nem külső és belső kényszerektől való megszabadulás? Mivel abszolút szabadság az ember számára nem létezhet, hiszen emberlétünk alapelemei (és -feltételei) a külső és belső kényszerek, így szabadságként sem igen élhetünk meg mást, mint bizonyos (általunk vállalni nem kívánt) kényszerektől való szabadulást.
(...)
Ha a szabadságot abszolutizálom, akkor a szabadság nevében megvalósítható terrort totalizálom.* A szabadság a személy méltóságának elvitathatatlan eleme. Mivel szabad akarattal rendelkezem, így kívülről senki nem dönthet (még a Szabadság nevében sem!) az én szabadságomról ( a szabadságról alkotott képem, a szabadsággal/szabadságommal kialakított viszonyom stb. a személyes szférám része).
(...)
*...amit abszolutizálok, az a praxisban totalizálódik; ha a szabadságot kivonom a személyes köréből és ideológiai hivatkozássá teszem, azzal kényszert gyakorolok a személyre: „szabaddá” nem kényszeríthetünk senkit, csak terrorral... (Innét: mandiner.blog.hu/2013/06/17/1953_berlin_a_szabadsagert_es_az_egysegert#comments)
÷÷÷
