„(...)
Mindenki esélykiegyenlítőt hordott. Legtöbben olyasmit, ami került a ház körül – ólomnehezéket, sörétes zacskót, ócska kandallórácsot; céljuk: a fizikai előnyök ellensúlyozása. De akadt Redwine hívei között nem egy igaz lélek, aki rafináltabb, sokatmondóbb esélykiegyenlítőt választott.
Ott voltak például azok a nők, akik a vakszerencse szeszélyéből a szépség rémületes előnyével születtek. Ezt a tisztességtelen előnyt lompos ruhákkal, rossz tartással, rágógumival és rikító sminkkel ellensúlyozták.
Egy öregember, akinek egyetlen előnye kiválóan éles látása volt, úgy rontotta a szeme világát, hogy a felesége pápaszemét viselte.
Egy ragadozó párducra emlékeztető, szép mozgású, fekete fiatalember rossz ruhákkal és rossz modorral sem leplezhette sex appealjét, hát esélykiegyenlítőül magára aggatott egy feleséget, aki hányingert kapott a szextől.
A fekete fiatalember felesége, aki kitüntetéses doktorátussal dicsekedhetett, esélykiegyenlítőül olyan férjet választott, akinek a képregény volt az egyetlen olvasmánya.
Redwine gyülekezete nem volt egyedülálló a maga nemében. Még csak nem is volt különösebben fanatikus. A Föld hátán több milliárd boldogan esélykiegyenlített ember éldegélt.
Boldogságuknak pedig az volt a forrása, hogy immár senki sem élt vissza a helyzetével.
(...)” (Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei --- a regény a Világhálón is olvasható; itt: mrhacker.atw.hu/book/A_Titan_szirenjei.pdf)
***
Vonneguttól — Vonnegutról: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=vonnegut&searchmode=or&submit=Keres%C3%A9s
