„Maga nem is képzeli, hogy milyen szerencsétlen flótások vagyunk mi. Nekünk örök időktől kezdve száz frontunk van, s legádázabb elleneink nem itt a külső fronton vannak. Ha maga ismerné ezt az okos, komoly, munkabíró magyart, melynél emberiesebb fajtája nincs Európának. Ha látná, hogyan bánnak a foglyokkal, hogy osztják meg velük utolsó falatjukat a kiéhezett magyar katonák, hogy dédelgetik a köztünk rekedt internáltakat. És mégis, milyen hírünk van! mert van egy nemzetközi rohadt arisztokráciánk, van egy mindenünnen iderúgott, idegen, stréber középosztályunk. Ezek csinálnak nálunk zivatart és szép időt, politikát, vallást, sovinizmust. Ezek utáltatnak meg kifelé, ezek zabálnak meg itt benn. És nincs ellene segítség, mert az ő kezükben van az élet, s őket a középszerűség, érdek és becstelenség vasszolidaritása teszi felbonthatatlan hatalommá.” (Szabó Dezső: Az elsodort falu. Csokonai K., Debrecen, 1989., 237.-238. p.)
Néhány Szabó Dezső-vonatkozású blogbejegyzés: bbjnick.blog.hu/search?searchterm=szab%C3%B3+dezs%C5%91&searchmode=sentence&submit=Keres%C3%A9s
