1 jegyzet
„(...) De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia.
A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén érinti majd.
Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.
Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniük, mert ez majdnem mindig létezett.
Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik feleségei és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.
A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd. (...)” (neonepiprimitiv.blog.hu/2008/05/10/az_erveles_iskolaja_egy_nokozosseg)
...A családonbelüli erőszak egy félrevezető meghatározás!
Ha családonbelüli erőszakról beszélünk, akkor (azzal) azt sugalljuk/azt a hamis képzetet keltjük, mintha a családokban megjelenő erőszak a család intézményéből fakadnék és/vagy következnék és/vagy léteznének olyan speciális erőszakformák, amik (és amelyek) kifejezetten a családon belül volnának jellemző(e)k. Holott erről szó sincs!
Egy férfi nem azért terrorizálja a feleségét (ha terrorizálja), mert férj, hanem azért, mert férfi, fordítva (nő-férfi relációban) hasonlóképp(en) ez a helyzet; s egy apa vagy anya sem azért üti-veri a gyerekét (ha üti-veri), mert apa vagy anya, hanem mert felnőtt... És ezt így ragozhatnánk tovább (valamennyi relációban). Ha nem családban történ(né)nek ezek a cselekmények, (akkor is) ugyanilyen dramaturgia szerint történ(né)nek: egy deviáns, agresszív és/vagy alkoholista és/vagy drogfüggő stb. férfi vagy nő házasságon kívül is terrorizálja (állandó vagy alkalmi) partnerét (ha módja van rá: „ha úgy hozza ki a lépés”) és egy egy deviáns, agresszív és/vagy alkoholista és/vagy drogfüggő stb. férfi vagy nő (felnőtt) családon kívül is üti-veri a rá bízott gyerek(ek)et (ha módja van rá: „ha úgy hozza ki a lépés”). Sőt, valószínű, hogy a család (ha valóban család) inkább tompítja, fékezi, blokkolja, oldja, az ilyen jellegű agressziót, mint(sem) gerjeszti vagy (éppen) táptalaja volna (annak).
Ha alaposabban megpiszkáljuk a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a fentebb jelzett erőszakformák szociokulturális, mentális (ide sorolnám a szenvedélybetegségek okozta torzulásokat is) eredetűek, gyökerűek és semmi közük a családhoz, úgy általában. Azaz bizonyos szociokulturális közegekben, bizonyos mentális defektusok (megléte) esetén jelennek meg, függetlenül az elkövetők „családi állapotától”. (...a függő viszony nem csak a család sajátja, s akik a családon belül agresszívek vagy zsarnokoskodó(a)k, azok más függőségi viszonyban (vagy akár azon kívül) is olyanok/azok (ha lehetőségük van rá: „ha úgy hozza ki a lépés”). Gondoljunk csak a kurváját verő stricire vagy az időseket terrorizáló, kínzó (pld. idősotthoni) ápolóra vagy éppen az agresszív (pld. kollégiumi) nevelőre és számos példát mondhatnánk még, akár a jelenből is, nem kellene visszatekintenünk a történelmi múltba.)
Készséggel kérdezem ezért: mi lenne, ha a családellenes harc, a család intézményének és autonómiájának megsebzése, roncsolása, felszámolása helyett a valódi (szociokulturális és mentális) okokra koncentrálnának, úgy az illetékesek, mint az emberjogista „lázadó nők” és csatakbuzi fiúbarátnőik?...