A jegyzet (egy) előzménye: magyarido.blog.hu/2010/09/25/adalek_csutakaszurkelo_profetalj_c_bejegyzesehez
1 jegyzet
Mit mond (többek között) II. János Pál pápa?
„...»a jogos önvédelem nemcsak jog lehet, hanem súlyos kötelessége is azoknak, akik mások életéért, a család és a polgári közösség közjaváért felelősek.« (...) Előfordul sajnos, hogy a támadót csak úgy lehet ártalmatlanná tenni, hogy megölik. Ebben a föltevésben a halálos kimenetelt a támadó váltotta ki, aki cselekményével halálveszélynek tette ki magát; olyan esetekben is, amikor az értelem használatának hiánya miatt erkölcsileg nem vonható felelősségre. (...)
(...) Ebbe a témakörbe tartozik a halálbüntetés kérdése is, melyre vonatkozóan az Egyházban éppúgy, mint a polgári társadalomban egyre erősödik az az irányzat, mely e büntetésfajtának csak nagyon korlátozott alkalmazását vagy teljes eltörlését követeli. A kérdést egy olyan büntetőjog keretében kell mérlegelni, amely egyre inkább illő a személyi méltósághoz s végső soron Istennek az emberre és a társadalomra vonatkozó tervéhez. A büntetésnek ugyanis, amellyel a társadalom sújtja a bűnöst »elsődleges célja a bűn által okozott rendbontás helyreállítása«.(...) A közhatalomnak meg kell torolnia a személyi és közösségi jogok megsértését azáltal, hogy a vétkesre a bűnténnyel arányos büntetést ró, ami föltétele annak, hogy visszanyerhesse szabadságának gyakorlását. A hatalom így éri el célját, ti. hogy megvédje a közrendet és a személyek biztonságát, ugyanakkor ösztönözze és segítse a bűnöst a megjavulásban. (...)" (uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78)
Mit mond (többek között) a Katolikus Egyház Katekizmusa?
„...Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta »immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul«." (www.katolikus.hu/katek/kek02196.html)
Mit gondolok (többek között és, hitem szerint, az Egyház tanításával összhangban) a kérdésről?
1) A halálbüntetés egy teljesen legitim, ésszerű és erkölcsös büntetési forma. A történelem során mindig és mindenütt alkalmazták, sehol senkinek nem jelentett erkölcsi dilemmát, egy azt „kiérdemlő" embert halálra ítélni.
2) Egy halálos ítélet nem egyenlő a kivégzéssel. Egy ilyen elítélt kivégzését akár föl is lehet függeszteni mindaddig, amíg más eszközökkel (pld. elzárással) biztosítani tudjuk elkülönítését azoktól, akikre veszélyt jelent(het).
3) Az életfogytig tartó börtönbüntetésnek (mint a halálos ítélet alternatívájának) csak abban az esetben van értelme, ha célja, hogy az elítélt szembesülhessen bűne súlyával, jelentőségével, megértse annak bűn voltát, megbánja tettét és más emberként haljon meg, mint amilyenként börtönbe került. (Egyébként mi értelme életbentartani?) Ebből logikusan következik, hogy olyan körülményeket kell biztosítani számára, amelyek segítik ebben a változásban. Az intenzív munkavégzés, az időszakos böjt, a zavaró környezeti tényezők (pld.: televíziózás, rádiózás, társaság, általában a szórakozási lehetőségek stb.) kiiktatása, a magány, a lelkigondozás segítséget jelenthetnek ebben. Tehát, ha nem végezzük ki a bűnöst, akkor (ésszerűen) ilyen körülmények között kell tartanunk. (Innét: mandiner.hu/cikk/20120722_apati_miklos_bandy_kata_es_a_halalbuntetes#comment1289107)
