„(...) 2. Ne ölj, ne törj házasságot (vö.: Mt. 19,18), gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg, ne kívánd azt, ami felebarátodé (vö.: Kiv. 20,17)! 3. Ne esküdj, hamis tanúságot ne tégy, ne rágalmazz, ne emlékezzél a rosszra (Mt. 5,33, 19,18)! 4. Sem gondolkodásod, sem nyelved ne legyen kettős; a kettős nyelv ugyanis a halál csapdája. 5. Szavad ne legyen hazug, se üres, hanem tettekkel teljes! 6. Ne légy kapzsi, rabló, képmutató, se gőgös, se gonosz! Ne forralj gonosz tervet felebarátod ellen. 7. Ne gyűlölj senkit, de egyeseket feddjél meg, másokért könyörögj, ismét másokat pedig tulajdon lelkednél jobban szeress. (...)”
(Részlet a Didakhéból)
Ültünk Z.-vel egérszagú kazánházukban („Egérszagú vagy te, b....d!” – mondaná Z., ha olvasná e sorokat), bagóztunk, söröztünk. Mióta a demokratikus tudatzavarra játszó politikai manipuláció – egy, az „alkotók” és a sújtottak méltóságát egyaránt sebző, ostoba, mert betarthatatlan és betartathatatlan, alkotmányellenes törvénnyel – kiüldözött minket kedves kocsmánkból, azóta ide húzódtunk vissza – no, ezt nem panaszként mondom(!), ideális hely ez a révedésre, s, nemkülönben, a „konspirációra”.
Mondom, ültünk, merengtünk, ki-ki a maga sörébe, cigarettájába, gondolataiba és leharcolt kempingszékébe mélyedve, amikor a kis ablakon keresztül az előttünk rogyadozó, ócska összecsukható-szétnyitható asztalkára (rá)sütött a Nap.
– Milyen király máʼ! – jegyeztem meg, a beáradó fényre utalva.
– Az – válaszolta Z.
Ez a mélyenszántó dialógus valamit megmozdított (mi több: elindított) bennem, úgy éreztem, szó szót kíván.
– Z., emlékszel te a Didakhé*-ra? – kérdeztem.
– Nyilván! – így Z.
– És azt tudod-e, hogy már Kr. u. 150 körül létezett?
– Nyilván! – így Z.
– S, tudod-e, hogy min törtem mostanában a fejemet?!
– Nyilván megmondod! – így Z.
– A Didakhé által (is) lefektetett kétezer éves általános erkölcsi szabályok (akarom mondani: törvények) közül egyetlen egy van, amelynek megszegését nem büntetik a hatályos törvények. Meglepő, nem?! Még a paráznaság vagy a varázslás is, ha közszemérmet sért, anyagi haszonszerzéssel történik vagy megtévesztést szolgál, úgy értem, bizonyíthatóan csalás, akkor (az is) a büntetőjog hatálya alá esik. Egyetlen egy van, ami nem!
– Nyilván, a magzatgyilkosság! – így Z.
– Nyilván?!
– Nyilván, hiszen az a lék a bárkán! – így Z.
– Nyilván!!! – így én.
Hát, így.
Mondom, ültünk, merengtünk, ki-ki a maga sörébe, cigarettájába, gondolataiba és leharcolt kempingszékébe mélyedve, amikor a kis ablakon keresztül az előttünk rogyadozó, ócska összecsukható-szétnyitható asztalkára (rá)sütött a Nap.
– Milyen király máʼ! – jegyeztem meg, a beáradó fényre utalva.
– Az – válaszolta Z.
Ez a mélyenszántó dialógus valamit megmozdított (mi több: elindított) bennem, úgy éreztem, szó szót kíván.
– Z., emlékszel te a Didakhé*-ra? – kérdeztem.
– Nyilván! – így Z.
– És azt tudod-e, hogy már Kr. u. 150 körül létezett?
– Nyilván! – így Z.
– S, tudod-e, hogy min törtem mostanában a fejemet?!
– Nyilván megmondod! – így Z.
– A Didakhé által (is) lefektetett kétezer éves általános erkölcsi szabályok (akarom mondani: törvények) közül egyetlen egy van, amelynek megszegését nem büntetik a hatályos törvények. Meglepő, nem?! Még a paráznaság vagy a varázslás is, ha közszemérmet sért, anyagi haszonszerzéssel történik vagy megtévesztést szolgál, úgy értem, bizonyíthatóan csalás, akkor (az is) a büntetőjog hatálya alá esik. Egyetlen egy van, ami nem!
– Nyilván, a magzatgyilkosság! – így Z.
– Nyilván?!
– Nyilván, hiszen az a lék a bárkán! – így Z.
– Nyilván!!! – így én.
Hát, így.
Széchenyi Julietta nevű bögösorrú csónakja és a Desdemona nevű bárka a Dunán az 1830-as években. A kép forrása a Zinternett
÷ ÷ ÷
*„Didakhé tón dódeka aposztolón (gör. ‚a 12 apostol tanítása’): az →apostoli atyák korának dokumentuma, a legrégibb ránk maradt →egyházi rendtartás...” Bővebben itt: lexikon.katolikus.hu/D/Didakh%C3%A9.html És itt: www.magyar-kozosseg.com/Bibliakor/didakhe.pdf
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2012/01/14/a_lek_a_barkan
