Részlet Németh László Az én katedrám c. tanulmánykötetének előszavából:
„(...)
Azt, hogy én az irodalomtörténetbe is belekontárkodtam, ugyanannak a derék tanárembernek köszönhettem, aki mint kritikust is betűhöz s nyomtatott papírhoz segített, s aki mint tudós a turkológiának volt szakembere, de amikor előttem ismeretlen hatalmak szerkesztőt csináltak belőle, azt is olyan lelkiismeretesen tette, mint mindent a világon. Első novellámat, mely az ő számára is ismerős családról s pörről szólt, elolvasva ő keresett föl, hogy Móricz Zsigmond huszonöt éves írói jubileumára tanulmányt írjak, s amikor írói arcképsorozatom (köztük egy Erdélyi-, Tamási-, Áprily-tanulmány) az 1927-es év tizedik számával lezáródott, vele eszeltük ki, hogy a közben kapóssá vált kritikus az »Irodalomtörténet margójára« címen kezdjen folyóiratában sorozatot. A tanulmányok a 16. század protestáns íróiról szóltak, nem azért, mert a lap, amit szerkesztett a Protestáns Szemle volt, hanem mert gyökereim közül a legmélyebbre futókat akkor a Károli-biblia s a Szenczi Molnár Albert zsoltárai tájékán kerestem. Később épp a felvilágosodás korával, Kazinczyval, Csokonaival folytattuk, mindaddig, amíg a baráti szerkesztőt egy váratlan betegség el nem vitte. Tanulmányaim közt, most látom, egy fölött maradt ott az ajánlás, s az a Zsinka Ferenc emlékének szól; jogosan, mert nemcsak a lapja lett első tanulmányaim kiröpítő fészke, de maga is buzgó munkatárs, aki mint a Nemzeti Múzeum könyvtárosa, fáradhatatlanul létrázta össze a megkívánt könyveket, könyvritkaságokat, s azt, hogy például az erdélyi iroda lomról írt első tanulmányom aránylag olyan teljes lehetett, az ő azóta is nélkülözött bibliográfusi segítségének köszönhettem.
Azt, hogy a Nyugat-tól a Protestáns Szemlé-be szorultam, akkor én szégyelltem. Pedig hát kikkel ültem ott együtt, a Múzeum Kávéház külön szobájában, a szerkesztőségi összejövetelek asztalánál? Karácsony Sándorral, a legnagyobb hatású magyar pedagógussal, Lajtha Lászlóval, Bartók és Kodály gyűjtő- és zeneszerzőtársával, Vajthó Lászlóval, az Irodalomtörténeti Ritkaságok szerkesztőjével, aki diákjaival egy könyvkiadó munkáját pótolta, Isoz Kálmánnal, a Zeneakadémia későbbi igazgatójával. Ebben a válogatott tanártársaságban kérdezte meg Karácsony Sándor, nem írnék-e az ő ifjúsági lapjának, az Erő-nek valamit, s lett a felkérés gyümölcse a Három költő-ről: Balassiról, Csokonairól, Petőfiről szóló írás. Amikor a folyóirat szerkesztését Zsinka halála után Áprily Lajos vette át, neki írtam, Arany halálának az ötvenedik évfordulójára az Arany János-t, amely – 1932 őszén vagyunk – utánnyomásban már a Tanú-ban jelent meg.
(...)”
Németh László a Digitális Irodalmi Akadémia-oldalain: www.pim.hu/object.2E85BF93-B219-412C-95C0-F3C47F9CFAC9.ivy
Németh László Az én katedrám c. tanulmánykötetének hiányos (magyarido.blog.hu/2010/07/01/rovid_szeljegyzet_ek_a_szechenyi_evhez_2010_julius_1) változata a Digitális Irodalmi Akadéma-oldalain: dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=1006&secId=96998&qdcId=3&libraryId=-1&filter=N%C3%A9meth+L%C3%A1szl%C3%B3&limit=1000&pageSet=1
Németh László a magyarido.blog.hu-n: magyarido.blog.hu/tags/németh_lászló
(A bejegyzés) Innét: magyarido.blog.hu/2011/07/25/rovid_szeljegyzet_ek_a_nemeth_laszlo_evhez_2011_julius_25