„A művészet az emberi létezés fokával kezdődik és az ember önfeladásával ér véget.” (Otto Bihalji-Merin)
Nem ment egykönnyen, de valahogyan csak eljutottunk idáig is: Andrej Tarkovszkij utolsó filmjének, az Áldozathozatalnak, megjelent a magyar kiadású (így magyar feliratot is tartalmazó) dvd-változata. S mindjárt két lemez is van a dobozban: a film mellett kapunk (pontosabban: veszünk) egy (legnagyobbrészt az Áldozathozatal forgatásán készült felvételekből összeállított) dokumentumfilmet is.
Áldozathozatal (Offret)svéd-francia film, 149 perc, színes, 1985.
forgatókönyvíró, rendező: Andrej Tarkovszkij
operatőr: Sven Nykvist
szereplők: Erland Josephson, Susan Fleetwood, Valérie Mairess, Alland Edwall, Gudrun Gisladottir, Tommyy Kjellquist, Sven Wolllter, Filippa Franzen
A szovjet-orosz Tarkovszkij utolsó – svéd-francia koprodukcióban készült – filmjét 1986-ban, a rendező halálának évében, mutatták be. A film utómunkálatai alatt derült ki (maga) Tarkovszkij számára is, hogy gyógyíthatatlan beteg, így a bemutatóra már tragikus árnyékot vetett a tény. Nyilván ez– és persze a kommersz média – táplálta, és táplálja még ma is, azt az „elképzelést-fölfogást”, mely szerint az Áldozathozatal (a rendező szándéka szerint) egyfajta összegző igényű szellemi „végrendelet” (volna). Ennek az elképzelésnek azonban sem alapja, sem értelme (nincs).
Tarkovszkij a film forgatása idején az ötvenes évei elején járó, két-három éve Nyugat-Európában élő és ott nagy elismerésnek örvendő rendező (volt). Telve volt ötletekkel, tervekkel és egy súlyos, megoldásra váró magánéleti feladattal is szembe kellett néznie: a szovjet hatóságok nem engedték utána, tulajdonképpen, túszként „otthon” – a Szovjetunióban – tartották családját. Nagyon valószínűtlen tehát, hogy (éppen) „végrendelkezni” készült volna. Ellenkezőleg: elővette egy régi tervét – Shakespeare Hamletjének „filmrevitelét”–, s az Áldozathozatal befejezése után ennek elindítására készült (erre azonban, mint tudjuk, már nem kerülhetett sor). És, ugyanakkor, minden lehetőséget kihasználva küzdött családja „újraegyesítéséért”.
[Közbevetőleg: Tarkovszkij személyiségéről, emberi és alkotói karakteréről figyelemreméltó képet kaphatunk az 1980-ban, Olaszországban forgatott Tempo di viaggio című „dokumentumfilmből”. Sajnos, Magyarországon még nem jelent meg dvd-n, de televíziók időnként műsorukra tűzik. Az Áldozathozatal magyar dvd-kiadásában található Andrej Tarkovszkij rendez, Rendezte Andrej Tarkovszkij és még többféle címen „futó” „dokumentumfilm” ellenben nagyon szép és nagyon érdekes munka, csak éppen sokkal inkább megemlékezés, méltatás –„lírai nekrológ” –, mint bemutatás. Ezzel együtt is (persze) – elsősorban az Áldozathozatal forgatásán készült „werkfelvételeknek” köszönhetően – izgalmas és tanulságos.]
A körülmények (ilyetén) ismeretében (talán bátran) kijelenthetjük: az Áldozathozatal, (maga) Tarkovszkij számára, a soron következő munka (és a soron következő lehetőség) volt rendezői pályáján és semmiképp sem az utolsó, a végső munka (és az utolsó, a végső lehetőség). És, tegyük hozzá, egy olyan munka és egy olyan lehetőség, amely új irányokat – s bár dagályosan hangzik, de pontosan leírja a helyzetet –, új dimenziót nyitott meg (számára). És így az Áldozathozatalnak legföljebb tárgya (témája) lehetett a „végrendelkezés” (mint ahogyan az is), de semmiképpen sem (a) célja.
Folyt. köv.
(A bejegyzés eredetileg a csupaszfilmestesta.blog.hu-blogon „jelent meg” 2008.05.26-án.)
***
Apdét vagy kiegészítés, 2011. március 11.:
Részlet az Áldozathozatal c. film forgatókönyvéből. Itt:
