„(…)(…) …azok az országok tudják a gondokat megoldani, ahol létrejött a társadalmi-politikai paletta közepe felé egy nagy és erős közösség. Az ideológiai kérdések oda kerültek ahová valók, a »filozófusok asztalára«, helyüket a józan ész foglalta el. Meglátása szerint az elmúlt évtizedben azok az országok voltak sikeresek, ahol létrejött egy erős centrumközösség, és amely képes volt a gyökeres változtatásokat véghezvinni. Orbán Viktor az elmúlt 56 nap jelentőségét abban látja, hogy ugyanez a folyamat hazánkban is megtörtént, megszületett a Nemzeti Centrum. Ennek köszönhetően az Országgyűlés is más, a »cselekvés helyszíne lett« mára.A miniszterelnök a továbbiakban szólt arról, hogy a Nemzeti Centrum a józan ész közössége, amely mindenki felé nyitott és szabad. (…)(…)”
„– Elb*szták! Nem kellett nekik két hónap, hogy elb*sszák! – így Z.
– Ugyan, Z.! – jegyeztem meg mosolyogva.
– Tudom, hogy mit beszélek!
– Tudod, hogy mit beszélsz?
– Jó, nem tudom, de azt tudom, hogy ő sem! (…)”
1. Eddigi életem első felét a Kádár-rendszer haramiatanyáján, második felét pedig a „rendszerváltás rendszerének” ócska kuplerájában izmoztam végig. Nincsenek illúzióim a hatalom (mint olyan) természetéről. Ideológiailag is meglehetősen képzett vagyok, számtalanszor arcon lettem f*sva mindkét ideológiai alapú diktatúra – úgy a kádárvilág marxizmus-leninizmusának, mint a „rendszerváltás rendszere” liberális demokráciájának – minden mérges mocskával. Engem már csak az visz be az erdőbe, akivel én is be az akarok menni. És, ennyi év abesszin makaózás után, engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam: ezt a mostani, ezt a legújabb kört se’ testem, se’ lelkem nem kívánja!
2. Jó egy éve ezt írtam egy bejegyzésben: „A kollektív emlékezetvesztés nem csak a közösségi identitást, hanem a személyes önazonosságot is lehetetlenné teszi. Az elmúlt húsz év ennek (a közösségi és személyes ellehetetlenülésnek) jegyében állt. Ha teljesen őszinték próbálunk magunkhoz lenni, akár még azt is beismerhetjük: nem volt ez az időszak minden értelem nélkül való: aki kellően fogékony a tanulságokra az szembesülhetett vele (modellértékű példát kaphatott arról), hogy hová is vezethet egy efféle folyamat. És megismerhette, milyen érzés (is) a nullponton/a forrponton állni.
Van ebben valami rendkívül felemelő és ugyanakkor megtisztelő is. Próbálj belenézni a jövőbe! S mit látsz ott? Egy egyértelmű választást: meglehet, nem telik el néhány év és az 1990 és 2010 közötti időszakot úgy fogják emlegeti, mint a tizenkilences kommün, a negyvennégy-negyvenötös nyilasuralom és a Rákosi-korszak után az elmúlt száz év szellemileg legsötétebb korszakát; aminthogy meglehet, beáll (ad absurdum: intézményesül) a jelenlegi »sötétség« és az éjben fel-felvillanó »tremendumoktól« elcsigázott/felajzott csőcselékként halálrarettegjük magunkat és/vagy agyonmarcangoljuk egymást. (…) Hogy ezt láthatod: méltóság. S ha ez nem tölt el hálával és bizalommal és nem ad erőt, ahhoz, hogy lépj, akkor ugyan mi adhatna?!” (magyarido.blog.hu/2009/05/20/napi_elkeserito_es_folderito_20_dik_maj_2009)
3. Amikor ezeket a sorokat leírtam, még nem sejthettem, hogy lesz olyan magyar politikus (ad absurdum: az ú.n. nemzeti-konzervatív oldalon), aki kiáll a nemzet elé és az ezeréves nemes magyar nemzet szemébe mondja: „Történelmi tett volt a forradalmi hangulatot becsatornázni a demokráciába.” (bbjnick.blog.hu/2010/06/05/kotcse_n_1_tortenelmi_tett_volt_a_forradalmi_hangulatot_becsatornazni_a_demokraciaba) Ám megtörtént. S röviddel e mondat elhangzása után kimondatott az is (ami e mondat elhangzásából szükségszerűen kellett, hogy következzék), hogy: „a Nemzeti Centrum a józan ész közössége, amely mindenki felé nyitott és szabad”. (www.orbanviktor.hu/cikk/megszuletett_a_nemzeti_centrum)
4. Két hónappal ezelőtt valóban a nullponton/a forrponton álltunk. A sok évtizedes egymást követő ideológiai terrorrendszerek felélték minden erkölcsi, intellektuális és mondjuk ki, materiális tartalékukat, végeredményében bekövetkezett az, amiről több évvel ezelőtt így írtam: „Gyakorlatilag nyers ideológiai terrort folytatnak a társadalom egésze ellen: koherens ideológia nélkül. Kormányzásuk nem más, mint (a házikedvencekkel együtt sem több, mint) két-, két és félmillió – nem is túlságosan bújtatott – diktatúrája tízmillió felett. Amely azonban (egy általuk is felismert és ezért rettegett) paradoxonon áll: »hogy pozícióinkat meg tudjuk őrizni folyamatosan harcban kell állnunk, blokkolnunk kell mindennemű szerves társadalmi szerveződést, önvédelmi mechanizmust, ad absurdum: le kell győznünk a társadalmat. Ám ezek a[z általunk birtokolt] pozíciók csak egy működő, életképes (és így ellenállásra is képes) társadalomban képeznek értéket. Ha végképp megtörtük, legyőztük a társadalmat, akkor milyen pozíciókért is folytattuk/folytatjuk a harcot«?!” (magyarido.blog.hu/2008/07/27/a_harmadik_koztarsasag_balsorsa_2_dik_levonas) Elkövetkezett az a pillanat, amikor a társadalom már oly mértékben roncsolódott, hogy ideológiai terrorral irányíthatatlanná vált. A hatalom „átkerült” (s mindjárt kétharmados országgyűlési többséggel) a magát jobboldali néppártként definiáló, addigi ellenzéki párt kezébe.
5. Széchenyi István 1844. október elsejei főrendiházi felszólalásában így vall: „…nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio nem kell, erre állítok mindent, e nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban eladhatjuk stb., de ez engem nem mozdít; mindenelőtt áll előttem: hűség a fajtámhoz .” (magyarido.blog.hu/2010/03/02/grof_szechenyi_istvan_pisztolyat_porozza_2_dik_levonas) Hogy (Széchenyi) mit ért „nemzetiség” (azaz nemzethez tartozás) alatt, azt már jóval korábban (többek között a Hitelben is) megfogalmazta („Ha nemzeteket egyes személyekkel hasonlítunk össze, akkor a nemzetiség nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, barátság s a famíliabeli becsület fenntartását eszközlő ébredség; ha pedig mélyebben tekintjük, mint előbb érintém, akkor az emberi lény minden ereibe s lelke legbelsőbb rejtekibe szőtt természeti tulajdon, melyet az önbecs megsemmisedése nélkül szinte oly lehetetlen kiirtani, mint bizonyos, hogy a szív kiszakíttatása után világunkon többé élni nem lehet.” (magyarido.blog.hu/2010/05/04/grof_szechenyi_istvan_pisztolyat_porozza_3_dik_levonas)), s hogy miért tartotta ennyire fontosnak, azt nálunk (a 2010-es év magyarjainál) jobban talán senki sem értheti meg. Mert mi már tudjuk, fájdalmas tapasztalatok tanították meg nekünk, hogy: egy nemzet választhat magának kormányzati formát, akár a demokráciát is, de a demokrácia soha nem fog nemzetet teremteni.
6. Amikor az új kormányzat idén tavasszal a hatalmat átvette (pontosabban, már azt megelőzően, a hatalomra készülve is) nagyon világosan látta, hogy az előző évtizedek ideologikus hatalomgyakorlása lehetetlenné vált Magyarországon. Megpróbálta hát tevékenységét a pragmatizmus (a „jó kormányzás”) és ugyanakkor a „nemzeti forradalom” védjegyével felcímkézni. Az első (a pragmatizmus) a kevésbé problematikus, mert azt az idő megméri és a kormányzati teljesítmény függvényében igazolja vagy megcáfolja. Ellenben a második (a „nemzeti forradalom”) az események előrehaladtával egyre inkább groteszkbe fordult (magyarido.blog.hu/tags/kötcse), amitől számos, egyébként határozottan pozitívnak tekinthető, kormányzati lépés is nagyon furcsa gégent kapott. „Ez a nemzeti együttműködés, ha liberális demokraták csinálják” – jellemezte egyszer a jelenséget és a legkevésbé sem előnyös összhatást Z. barátunk. (magyarido.blog.hu/2010/05/16/de_vajon_erno_e_az_orban_a_vagy_a_kotcse_a_forradalom_a_nemzeti_egyuttmukodes_rendszere_es_a_burkina)
7. Chesterton (magyarido.blog.hu/2009/02/12/chestertonrol_es_roluk_1 & magyarido.blog.hu/tags/chesterton_g_k) 1926-ban kötetben foglalta össze kora demokráciájának leglátványosabb és szerinte legveszélyesebb ellentmondásait. A munkának A józan ész nevében (The Outline of Sanity) címet adta. Orb*n Vikt*r,– aki egy időben beszédeiben igen nagy előszeretettel idézte Chestertont –, július 22-i országgyűlési értékelőjében, regnálásuk ötvenhat napjának legnagyobb eredményeként a „Nemzeti Centrum” a „józan ész közössége” létrejöttét nevezte meg. Chesterton „józan eszét” és Orb*n Vikt*r „józan eszét” azonban, a közös szóhasználat ellenére, fényévek választják el egymástól. Aki halotta/olvasta az Orb*n-beszédet, annak egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a „józan ész” az ő fogalomrendszerében (beszéde szövegösszefüggésében mindenképp) „common sense”, míg Chesterton (mint műve eredeti címe is bizonyítja) a „józan eszet” annak „sanity” „épelméjűség”, „józanság” értelmében használja. A „common sense” (hasonlóan, ahogyan annak idején latintanárom a „res” szó jelentését magyarázta) egy politikai beszédben nem jelent mást, mint „izé” (talán: közvélekedés), s mint ilyen, értéksemleges fogalom…
7.+1. Eddigi életem első felét a Kádár-rendszer haramiatanyáján, második felét pedig a „rendszerváltás rendszerének” ócska kuplerájában izmoztam végig. Nincsenek illúzióim a hatalom (mint olyan) természetéről. Ideológiailag is meglehetősen képzett vagyok, számtalanszor arcon lettem f*sva mindkét ideológiai alapú diktatúra– úgy a kádárvilág marxizmus-leninizmusának, mint a „rendszerváltás rendszere” liberális demokráciájának – minden mérges mocskával. Engem már csak az visz be az erdőbe, akivel én is be az akarok menni. És, ennyi év abesszin makaózás után, engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam: ezt a mostani, ezt a legújabb kört se’ testem, se’ lelkem nem kívánja!
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. július 24.:
Ideidézek egy kommentemet (innét: mandiner.blog.hu/2010/07/23/a_zoldek_es_a_konzervativ_szemelyiseg/fullcommentlist/1#c10545980):
„bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.07.24. 01:06:06
@Elpet:
Az ember (mint olyan) eredendően konzervatív. Annak van kitalálva.:-) Él a maga ilyen-olyan közösségeiben, a maga ilyen-olyan tradícióiban jó mélyen begyökerezve, abban megkapaszkodva, abból táplálkozva. Így a konzervativizmus definíciója is felesleges: elég annyi, hogy normalitás. :-)
1789 előtt nem is lett volna értelme politikai konzervativizmusról beszélni, mert addig nem sikerült ezt a normalitást érdemben megbontani. Azóta az a konzervatív, aki nem veszítette el az eszét és egyensúlyát, aki biztos szellemi talajon áll:-)
Ebből következik, hogy egy konzervatív politikus csak valamiféle »tradicionalista« lehet. Aki nem az (nem tradicionalista), az nem konzervatív.
(S mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap láttam Orbán Viktort beszélni a Péntek 8-ban. Orbán és a Fidesz pl. nem konzervatív, mivel nem tradicionalista.)
ü
bbjnick”
@Elpet:
Az ember (mint olyan) eredendően konzervatív. Annak van kitalálva.:-) Él a maga ilyen-olyan közösségeiben, a maga ilyen-olyan tradícióiban jó mélyen begyökerezve, abban megkapaszkodva, abból táplálkozva. Így a konzervativizmus definíciója is felesleges: elég annyi, hogy normalitás. :-)
1789 előtt nem is lett volna értelme politikai konzervativizmusról beszélni, mert addig nem sikerült ezt a normalitást érdemben megbontani. Azóta az a konzervatív, aki nem veszítette el az eszét és egyensúlyát, aki biztos szellemi talajon áll:-)
Ebből következik, hogy egy konzervatív politikus csak valamiféle »tradicionalista« lehet. Aki nem az (nem tradicionalista), az nem konzervatív.
(S mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap láttam Orbán Viktort beszélni a Péntek 8-ban. Orbán és a Fidesz pl. nem konzervatív, mivel nem tradicionalista.)
ü
bbjnick”
