Eszembe juttattad egy opera előadás élményemet. Ausztrál társulat játszott angol nyelven a hetvenes évek végén. Persze a hallgatóság nagyobbik kilenctizede nem értette a nyelvet egyáltalán. A történet egy menyasszonyról szólt, akit a vőlegénye az őrületbe kergetett: nem jött el az esküvőre. Monodráma. A hölgy (állítólag megtörtént eset) bezárkózott, és húsz évig élt egymaga az esküvőre terített asztalokon rothadó fogások között...
A zene modern volt. A szereplő - mikor egy obszcén jellegű mozdulat "bejött" - mint megfelelő kommunikációs eszköz a publikummal közös nyelv - még rátett pár lapáttal.
A zenekar többek között beállított az elején pár metronomot - mindegyiket más sebesslgre, azok kopogtak... Az egyik hegedűs is kopogott néha a vonóval a hegedű hátlapján, a zongorista egyszer bemászott a hangszere alá, időnként kidugta a fejét és huhogott... közben alulról kopogott a hangszerén...
Már semmin sem csodálkozom: a művészet és a sarlatánság még sohasem volt ilyen közel egymáshoz...

Ezt még aránylag könnyen elviselem.
Számomra a mészárszék szakrális felvonultatása a kiscelli múzeumban súlypsabb agymenésnek tűnt.
Ha már művészet, témát is ajánlanék:
Performansz ínyenceknek:
A pódiumon két renyhe testű meztelen művész' akik szépen egymás tenyerébe szarnak, kicsit lapogatják, aztán egymás képére kenik.
Mielőtt megszárad, le is nyalják.
Mindenki a sajátját.
Mélyebb gondolatokhoz jutás reményében a másikét.
Durva?????
A művészet fejlődik.
A hülyék szaporodnak.
A művészet önkifejezés.
Lássatok.
Engem lássatok.
A mai mindenképpen.
Drágább a zsír, meg a kannásbor is.

@Mormogi Papa: & @inszeminator:

A televíziós kábelszolgáltatónk folyton-folyvást bűvészkedik, programokat rak be és vesz ki a műsorcsomag/ba/ból. Egy időben nézhető volt nálunk a Mezzo tv (remélem, jól emlékszem a nevére). Klasszikus zene, jazz, zenés színház, tánc - efféléket vetítettek. Bele-belenéztem a műsorba és teljesen rákaptam a barokk operaelőadásaikra. Mindig sok barokk zenét hallgattam (operákat is), de barokk operaelőadást (élőben) sohasem láttam-hallottam. A barokk opera számomra igazából csak hanglemezről létezett. S ahogy nézegettem ezeket a közvetítéseket és felvételeket a Mezzon, egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Nagyobbrészt modern színházi elemekből építkeztek ezek az előadások (gondolom, Nyugaton most nagyon "trendi" a barokk zene és a kortárs színház/tánc párosítása), de nemegyet közülük egy kicsit sem éreztem sem lilának, sem átverésnek - átgondolt, szép, időnként "drámai" előadásokat láttam. Jó volt. Ki is vette a csomagból a kábelszolgáltató a Mezzot.:-(

Mindezt csak azért mondtam el, mert számomra ezek az előadások is bizonyították, hogy ami modern, az még nem föltétlenül kamu. A tehetséges és lelkiismeretes művész ma is tehetséges és lelkiismeretes művész.:-)

Az übermensch csandala szellemi parazitizmusának tobzódása eltakarja a valódi értékeket. De vannak ma is!!!

Nerm véletlen, hogy a műművészek és műértelmiségiek akkora ricsajt csapnak, nem véletlen, hogy megszállják az összes szodomita médiumot és nem véletlen, hogy - a politikán keresztül - az oktatás rombolására törekszenek. Nagy konkurencia az igazi kultúra, művészet, minél kisebb teret kap, annál jobb a kamubagázsnak.

ü
bbjnick

@bbjnick: @inszeminator: Na, ilyen botrány is volt már: az egyik, hozzánk is meghívott "délnyugat-kaliforniában világhírű" rocksztár élőben szokta levizelni a közönséget és közéjük saját fekáliát dobálni... na mindegy.

Lényeg a lényeg: a KamusDumas társaságnak a művészet azért fontos, mert iagzi elhivatottság és hozzáértés nélkül is tudnak kaszálni... Ráadásul a már "odabent lévők" segítségével a "nemkívánatos konkurrenciát" is távol tudják tartani, egymást meg furton-furt dícsérik - a Nép, az Istenadta Nép meg hozzászokott már, hogy eleve elfogadja, amit megrágva és felbüfögve eléje öntenek...

Egyre szaporodik azon "munkakörök" száma, amik nem valódi munkával juttatnak sokakat igen jó fizetséghez .- mert ma csak az nem keres eleget, aki dolgozik...

@bbjnick: A francia (svájci?) adó nevére jkól emlékszel, pedig többször is változott: volt Muzzik is például... Talán ezért a bizonytalanság.

Barokk operákat nálunk az egykor kifejezetten erre a célra épített, nemrégen helyreállított teremben játszanak, a Gödöllői Grassalkovich kastélyban.
Van honlapjuk is.

@Mormogi Papa:

Te is nézted a Mezzot? S neked hogy tetszettek ezek az előadások?

Tudod, ha én Gödöllőre járhatnék operaelőadásokat hallgatni, hát, könnyen lehet, hogy eszembe sem jutott volna blogolni:-D (...) :-D (...) :-D ... (Vicceltem:-))

ü
bbjnick

@bbjnick: Néha nézem, ha "fülemrevaló" zenét találok, de a programját nem bújom. Túl apró betűkkel szedik, s az információ is minimális. Tudom, a neten is van fent program, de azt valahogy nem szokásom böngészni.
Van viszont néhány jó lemezem, de még kazettám is.
Egy 1963-ban kiadott (s egykori mukatársam által nekem adományozott) HiFi year book tanusága szerint akkoriban a legjobb műsorforrások között szerepelt a gyári felvételt tartalmazó magnószalag. Orsós. Az átlagos használtságú lemezekhez képest zajszegény, és hosszabb felvételek lehetnek rajta egy szuszra. A hátlapon például G.F. Händel Messiás-át hirdetik. S ha már barokk opera: három "muzikazettás" kiadásban van meg tőle a Xerxes. A mellékelt füzetben a teljes szövegkönyv négy nyelven...

@Mormogi Papa: barokk operaelőadás. hujúúj!
én is így jártam. millió barokk zenét hallgattam, JSB-tól és Handeltől indulva nyomoztam végig, ki mit szerzett, hallgattam, amit tudtam játszottam és mikor már úgy éreztem megteltem véletlenül egy tv-s Handel operaelőadásra kattintottam.
és akkor elhúzták a függönyt és rácsodálkoztam, hogy eddig csak a zenekari árokban ültem.
ennek már sok éve, de sajnos azóta is jobbára a tv-s műfajnál maradtam.
mezzo rulez.

A Mezzo az utóbbi évek egyik legjobb tematikus kulturális csatornája. Nálunk nyáron vette ki a gyökér szolgáltató a csomagból. Még a kislányom is rámoccant azokra az operaelőadásokra, meg persze a balettra.

Kamaszként volt operabérletem, úgyhogy van némi rálátásom az operairodalomra, amit igazán soha nem voltam képes megkedvelni, mert nekem anakronizmusnak, a XIX. századi formulákat konzerváló dolognak hatott mindig is az opera műfaja.
Viszont a barokk operákat és Mozartot mindig szerettem. Különben most világszerte újra előveszik és leporolják a barokk operákat. A barokk opera műfaja hihetetlenül aktuális a mai korban, szerintem. És nagyon jók ezek a minimál díszletek és jelmezek is. Már nálunk is nyomják, meglehetősen provinciális módon.

@Gasper: Azért az nem lehet véletlen, hogy a barokk operákat szokás "koncertszerúen" is előadni. A zenéjét szeretem, de a cselekmény kissé vékonka - minden tiszteletem mellett. Pedig akkoriban került előtérbe a színpadi "csoda" (amit a reneszánszban is műveltek - csak nem a színpadon) és a szcenírozás, átdíszletezés is... De kicsit olyan ez, mint a japán rajzfilmek: a szereplő (meg a háttér) mozdulatlan, csak a szája mozog :-)))
Ha szentségtörés, legyen az: a jó musical-eket is kedvelem. Operába meg szívesen elmennék többször is, pedig (idézet) az az a műfaj, ahol a főszereplő - miután halálos sebet kapott - még húsz percet énekel mielőtt elhunyna :-)

@vero: & @Gasper:

Ugye?!:-)

ü
bbjnick

@Mormogi Papa:

Volt egy tanárom - íróember -, aki szerint a "nagyoperához", az olaszhoz is, nemhogy a wagnerihez, meg kell érni. Az a polgári étosz kiteljesedése, tehát befogadásához is nagyon fejlett polgári szellemiség és erkölcsiség szükségeltetik. Dolgozunk rajta:-)

ü
bbjnick

@bbjnick: Hát akkor ide írom az ajánlót, merthogy ez a wagneri Gesamtkunstwerk vagy micsoda erre viszi az agyamat. (Meg, hogy "A Pistike is hüle, a Janika is hüle, csak én vagyok az okos...")
Szóval a november 14-i MN Magazin 37. lapján Végh Alpár Sándor Köznaplójánaknovember hatodiki bejegyzése foglalkozik Brecht "műhelyével" is.
Elgondolkodtató - különösen, hogy olvastam már erről a dologról. B.B. (nem az, a másik:-) nagyiparos-kizsákmányoló volt.
Igaz, mások is tettek így akkoriban az irodalomban. A ma már nem igazán comme il faut (most PC) "irodalmi néger" kifejezés angolul ugyan jobban hangzik: Ghostwriter - de attól még kétes érték marad.

Az operákhoz. Voltam barokk operában, nem szerettem - aztán rámragadt. Később rá kellett jönnöm mennyire más mindegyik.
A barokk, még drámaiságában is nyugodt. A korabeli életvitel lehetett ilyen, eltekintve persze a háborús izgalmaktól.
És valahogy mindegyikben benne van a kor lenyomata.
Ha a Verizmusra gondolok, vagy Mozartra, más tájék, más nációk, s aztán behömpölyög Wágner...

A "dobd le a kulcsot - nem dobom" stb hülyeségek nem számítanak.
Különben is a librettók alkalmiak. Karók az uradalmi szőlőben.
Rettenetesen útáltam a Rózsalovagot, mert nem voltam benne. Sokat játszották akkoriban, nekem meg pénz kellett volna.
Nem értettem miért tódul a nép a színfalak mögé ezt a hülye női darabot hallgatni. Nem ismertem a zenéjét.
Sokkal később kattantam rá.
Richard Struss nem szinfónikus, aki egy témát bont ki százszor.
Ötleteket villant fel, és elhagyja rögtön, mert már másikat dob eléd és így tovább.
Drezdában mutatták be, ha jól emlékszem (vagy Lipcsében...?) Berlinből "Rózsalovag" vonatok indultak esténként.

Munka közben sokszor hallgatom a Zaratusztrát.
Az első rész az un "napfelkelte", s aztán jönnek egymás után a bonyodalmak az összeomlásig, mely egy hosszú, borzalmas együttüvöltés minden létező hangszeren.
Prófécia? Ítélet...?
Hosszú csönd után valami éledni látszik.
Megbocsátás lenne?
Nyugodt tónusok, még mindig vannak ötletek, ezek sem ismétlődnek...
S a vége felé abbahagyok mindent és csupán hallgatom behúnyt szemmel.
Ötször fejezi be egyre halkabban, végül alig hallhatóan, és utána csönd.
Valami elmúlt.
Végleg.

@Mormogi Papa: "Azért az nem lehet véletlen, hogy a barokk operákat szokás "koncertszerúen" is előadni. A zenéjét szeretem, de a cselekmény kissé vékonka - minden tiszteletem mellett."

Ezzel egyébként egyetértek, viszont nekem valószínüleg csökött a szocializációm az olasz operák és mondjuk Wagner iránt, a bbjnick által idézett elengedhetetlen kritériumok nyilvánvalóan hiányoznak belőlem.
Úgyhogy be kell érnem a barokk vonallal: Lully, Purcell, Händel és mások műveivel. Na meg Mozarttal! :)))

@bbjnick: @Gasper: Ha már szocializáció, mit szóljak én... "Ma éjjel fenn van és dőzsöl a király,/ hopp, hopp, hopp, ua, ua, ááá, ááá", Nagy Feró: Hamlet.
(Barokk ide, barokk oda...)

Debrecenben meg Hobo adja a "Circus Hungaricus"-t. Ami szerinte:
Opera buffa, áriákkal, álságokkal, átveréssel és világszámokkal.
(Szerintem ez az utolsó az átverés... :-)

@Csutakaszürkeló: A legjobb magyar rockopera!!

@Tehetetlen Dodó:

Szinte kizártnak is tartom, hogy Nagy Feró írta volna:-) Szerintem vagy lopta vagy vette:-D

ü
bbjnick

@bbjnick: Ezek voltak Feró legnagyobb évei: Hová lett...?, XX. századi híradó, Hamlet.
(Tényleg, nincs meg valakinek a Hamlet digitalizált formában?)

@Tehetetlen Dodó:

No, látod, ezeket én is szívesen meghallgatnám:-) Mégegyszer:-) Rákérdezek a cimboráknál, megvan-e valamelyiküknek vagy tudják-e, hol érhetőek el a zinterneten ezek a felvételek, és ha sikerrel járok, akkor küldök neked egy emilt:-)

ü
bbjnick

@Tehetetlen Dodó: Tökéletesen igazad van.