Jó dolog az az óvoda fíling. Tavasztól őszig nálunk is ez megy minden vasárnapi istentisztelet alatt a templomkertben. Hála az égnek sokan vannak. :)

Már egy ideje fel szeretnék tenni a blogomra egy bejegyzést a hajdúdorogi ikonosztázról. Nemrég (nem először, nem utoljára) voltam ott fotózni. A feleségem restaurálta a festményeket még a 2000-es évek első felében.

Balatonőszödön (igen, ott) is van egy kis templom, gyakorlatilag inkább Világos területén, a bicikliút mellett. Alig nagyobb egy kápolnánál.
Annak most volt a búcsúja. Mi is majdnem ott voltunk, mint tavaly. De az időnkkel nem mindig gazdálkodhatunk, mint szeretnénk. Folytatnám:
"Kegyes pátrónánk,
ne feledkezzél meg..."

@Gasper: Kicsi a világ :-)

@Gasper:

Én ezt nem értem, tegnap este óta nem tudtam belépni a blogra, most meg többszörre sem tudtam elküldeni a kommentet:-( Kíváncsi leszek, most sikerül-e?!

Azt akartam mondani, ha a blogmotor engedte volna: én szívesen olvasnék egy, a hajdúdorogi ikonosztázról szóló, bejegyzést, sok fotóval:-)

ü
bbjnick

@Mormogi Papa:

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

ü
bbjnick:-)

@bbjnick: Köszönöm a kiigazítást, bár szerintem több változatban is él, de a lényeg, az nagyon ott van...
Főleg az Általad elébb leírt szövegben :-)

@Gasper: Csatlakozom az előttem szólóhoz: én is szívesen olvasnék róla, mellé sok-sok képet nézdegélvén :-)))

@Mormogi Papa:

Nem, nem:-) Nem szerettelek volna kiigazítani, csak szerettem volna csatlakozni az éneklőkhöz:-)

ü
bbjnick

@bbjnick: Pontosan ezt a szándékot, a jószándékot érzékeltem én is :-)
Kegyelemteljes Ünnepet !

@Mormogi Papa:

Köszönöm és szintúgy kívánok nektek is!

ü
bbjnick

Hosszú, talán egy kissé locsogó kommentemet elvitte egy buta mellényúlás. Nem írom újra, csupán egy részletét.
A nyolcvanas évek végén, az első várbéli kézműves vásárról hazafelé összetalálkoztam egy méltóságteljes lassú menettel. Népviseletbe öltözött idős asszonyok és férfiak vezették énekelve. Hatalmas gombóccal a torkomban, megrendültem álltam a járda szélén. Reményt éreztem, az ujjászületés, a megtisztulás, megszabadulás reményét.
Nem tudtam mennyi tiprója, gyűlölködője lesz majdan, és idővel mivé válik ez a pöffeteg sereg.
Szép ünnepet kivánok mindenkinek!

Kedves @inszeminator:

megpróbáltam visszagondolni, ameddig visszagondolni tudok és csak ezt "láttam": amióta az eszemet tudom, mindig, mikor már végképp feladtam volna a reményt, hogy létezik valami élhető emberi "viszonylat", mindig átsegített a kétségen egy-egy nagyon pozitív tapasztalat. Aztán megint jöttek nehezebb idők, de mire újra elfogyott volna a bizalom, ismét jött egy bizonyosság (hogy sokkal inkább én vagyok sz*rból és nem az egész világ:-)) Persze, bármi jöhet és bármi lehet, elbizakodottságra semmi okunk, olyan próbák várhatnak ránk, amikről nemhogy fogalmunk, de (rém)képünk sem lehet, de ha a reményt is föladnánk, akkor...

Lehet, hogy ez tényleg egy "meccs"?!:-) És amíg a csapatunk játszik, addig még nem dőlt el végérvényesen semmi?!:-)

Ezt a jelenlegi helyzetre ugyanúgy értem, mint az általános emberi viszonyokra.

ü
bbjnick

ui. És abban is csak hinni, bízni tudok, hogy jó "csapatban" játszok:-)

@bbjnick: @Mormogi Papa: majd megpróbálok rajta lenni a szeren. :)